Folytatódott a futrinkás kutyasuli

Előrebocsátom, ez a mai egy rövidebb bejegyzés lesz. Nem tudom, a többiek, hogy vannak vele én elfáradtam. Azt meg remélem, hogy az ebek is… 😉

Sajnos Betta „embere”, ma nem tudott eljönni, így ő ma nem vett részt a foglalkozáson, illetve Fuszi kikerült a csoportból. (Vele remélem lesz módom külön foglalkozni.) De nem maradtak program nélkül ők sem, mindketten voltak egy kiadós sétán amíg a többiek tovább haladtak a tanulással.

Az első csoportban így csak hárman voltak, ami meg is látszott a teljesítményükön, szárnyalt a társaság!

Csatlakozott hozzánk Kvaterka, aki valószínűleg tanulgatott már valakitől, mert gyorsan felzárkózott Marshall és Terka mellé. Természetesen egy tünemény kutya ő is, rengeteg ésszel felszerelve. Könnyen tanult, és boldogan dolgozott,miközben egy percig nem felejtett el mosolyogni, és csóválni. 🙂

Marshall teljesen fel volt pörögve. Az első fél órában, csak bohóckodott, törleszkedett, mint egy kiscica, úgy tett, mint akinek semmi emléke sincs a múlt hétről. De nem hittünk neki… 😉 Nagy nehezen megmutatta mire emlékszik, de amint elkezdett új dolgot tanulni, visszatért a kedve és ismét benne volt a közös munkában. Az óra végére simán ment a „fekszik” az eddigi „ül” mellé.

Terkának nem az elején voltak koncentrációs gondjai. Hozta önmagát, kajáért bármit, bármikor. Épp ezért nála a feladat nehezítése abban ált, hogy motiváló jutifalat nélkül is el kellett végeznie a feladatsort. Természetesen ment neki! Mert Terka egy okos kutyi! 😉 A „fekszikkel” ugyan meggyűlt a baja egy kicsit, – valahogy mindig felemelkedett a feneke, ha leért az orra… – de a végére nagyjából ment neki ez is.

Köszönjük Vikinek, Nellinek és Gusztinak a mai munkájukat! 🙂

A második csapatba is történt személyi változás. Bogyó helyét – aki ideigleneshez költözött, – átvette Tiara.

Tiara, amolyan nem sok vizet zavar típus. Eleinte nem értette miért van itt. De ha itt van, akkor már jól van, marad. Azért néha inkább úgy érezte mégiscsak vissza kéne menni. Amikor ezt nem engedték, akkor úgy volt vele, hogy jól van, akkor megcsinálom, amit kérnek tőlem. A végére olyannyira belejött ebbe a „jól van megcsinálom” dologba, hogy észre sem vette, behozta a többieket. 🙂

Bundusba belebújt az a kisördög, amelyik az első körben Marshallt nem hagyta dolgozni. Kerge volt és figyelmetlen, teljesen bepörgött. Valószínűleg az a bizonyos kisördög nem szeret tanulni, mert ahogy Bundus továbblépet és újat kezdett tanulni, visszatért a múltkor megismert lelkes, fogékony önmagához. Ő egy tündérbogár! 🙂

Az a bizonyos kisördög hozhatott társakat is magával, mert sem Jaga, sem Váci Brúnó nem bírt magával a foglalkozás elején. Oké Brúnónak van mentsége, hisz ő vizsla és mint olyan illik nem nyugton maradni és illik olyan gyorsan tanulni és mindent jól csinálni, ahogyan ő is tette. Vagyis majdnem, mert meglepetésre neki ment a legnehezebben a lefekvés. Vagyis gondolhatjuk mi, hogy nem megy neki, de igazából arról van szó, hogy „nem gondoljátok, hogy arra a hideg fűre én lefekszem, az én érzékeny vizslapocómmal?”

Jaga a hihetetlen virgoncság kategóriájába tartozik. Az a bizonyos 8 év amin már a múltkor is meglepődtem, semennyire sem látszik rajta. Az első fél órában vele sem lehetett sokat kezdeni, csak ugrált, pörgött, forgott alig lehetett követni. De mikor megnyugodott! Pikk-pakk, feladat megtanulva, megoldva. Szuper a csaj! 😉

Nagy köszönet Csillának, Alexának Móninak,és  Eszternek is! 🙂

folyt.köv.