Folti és én picin11 évesen, miután az összes lehetséges kutyás könyvet átbújtam, úgy döntöttem, hogy nekem német vizsla kell. Akkoriban még főleg elméletben voltam nagy kutyás, de hát így felnőtt fejjel már tudom, hogy a német vizsla nem kezdő kutyásnak való.

Foltival az első 3-4 év hihetetlen kihívás volt.  Mindennap harcolhattam azért, hogy szót fogadjon.  Hol a vizsla orra és ösztöne térítette el, hol a nők után koslatott, hol pedig tájékoztatnia kellett minden új jövevényt arról, hogy ő a terület alfája. Egyszóval volt dolga rengeteg amellett, hogy rám kellett figyelnie.

Ez persze a külső szemlélőknek fel se tűnt: ha bárkit megkérdeztem volna az utcában, tuti rávágja, hogy ő a leges- legokosabb kutya, akivel valaha találkozott. Ugyanis Folti nagyon fegyelmezett volt, – amikor olyan kedve volt, – és rengeteg trükköt tudott.

Mondanom sem kell, ez főleg azért lehetett így, mert napi 3-4 órát foglalkoztam vele. Jártunk kutya suliba, ahol az alap engedelmességi tanfolyamtól kezdve, az őrző-védő feladatokon át, egészen a nyomozásig mindent kijártunk. Ezzel párhuzamosan – mivel Folti telis-tele volt energiával – igyekeztem mindenféle kutyás sportot is kipróbálni vele.

Folti - agility

A nagy kedvencünk az agility volt, ahol egész nagy sikereket értünk el, pedig a tempónk hagyott némi kívánni valót.

A trükk-tanítás pedig már csak egy kis plusz volt, amit a saját és mások szórakoztatására csináltunk. Annyi mindent sikerült neki megtanítanom, hogy még a Fábry Show „Állati ki mit tud” műsorába is bekerültünk és harmadikként végeztünk. Szép emlékek… 🙂

Utólag azon gondolkodom, mi lett volna Foltival, hogy bírtam volna vele, ha nincs ennyi időm rá?!

A német vizsla tiszteletéért meg kell küzdeni. Ha valaki nem elég következetes, vagy csak egy nap egy picit is engedékenyebb, akkor annak azonnal meg lesz a böjtje. Ez nálunk a családban tökéletesen kirajzolódott:

– Ott voltam én, a fő gazdi, akinek az esetek 90%-ban Folti tökéletesen szót fogadott. A legkisebb, leggyengébb, de leghatározottabb, legkövetkezetesebb és legtöbb időt aktívan a kutyával töltő ember.

– Másodikok a rangsorban a szüleim voltak, holtversenyben. Anyu volt sokszor az etető és elkényeztető, míg Apu aki reggelente legtöbbször felkelt Foltihoz és megsétáltatta. Mindkettőjüknek volt egy megszokott rituáléja a kutyával, de egyikük sem tartotta következetesen az általam elmondott / bevezetett lépéseket. Néha csak azon múlt, hogy nem ugyanúgy kérték valamire a kutyát, ahogy én. Máskor pedig szimplán arról volt szó, hogy őket épp nem zavarta egy rossz szokása a kutyának – például, hogy húz, – ezért nem tettek ellene semmit.Ennek pedig az lett a következménye, hogy Folti akkor hallgatott rájuk, ha épp olyan kedve volt, vagy ha nagyon erős indokot adtak neki rá (lásd jutalom falat vagy szigorú –türelmetlen – felfokozott hangnemű vezényszó), azaz az esetek 50-60%-ban.

Folti - nozi

– Utolsó Folti listáján a bátyóm volt, akit imádott, de nem töltöttek egymással sok időt, így nem csiszolódtak össze. Tesóm utált neki parancsolgatni és igazából semmilyen elvárást nem támasztott felé, amit Folti pontosan tudott. Egy demokratikusabb felállásban képzelte el a kutya-gazda viszonyt, ami tökéletesen ideális lehet más fajtájú kutyáknál. Így viszont, az ő sétáik mindig kellemetlenebbre sikeredtek, mivel volt, hogy Folti 15-20 percig kirándulgatott egyedül a mezőkön anélkül, hogy jelt adott volna magáról.

Visszagondolva az én drága, gyönyörű Folti kutyámra, csupa jó dolog jut eszembe, de tudom, hogy ezekért mind piszkosul megküzdöttünk. Ugyanis ha őkelme valamit a fejébe vett, nehezen lehetett róla eltéríteni.

Folti mezö

Ráadásul Frakkhoz képest ő valóban a macskák réme volt sajnos. Hihetetlen egyéniség egyesült benne jókora akaraterővel, aki néha igazi macsóként viselkedett. Például nem lehetett csak úgy, mások előtt őt szeretgetni. Azt csak otthon élvezte, ahol a haverok nem láthatták.  Viszont ha kellett, benne volt minden buliban. Hétvégeken a mezőn együtt ástuk ki és építettük fel „a” bunkert, ahol később naphosszat játszottunk.  Telente órákon át szánkóval szeltük a havas utcákat a kerületben és minden gyerek es szülő irigykedve nézte a száguldó kutyaszánt.  Volt, aki utánunk kiabált, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, de persze nem tudhatta, hogy Folti vezényszóra húzott, fordult jobbra / balra és állt meg. 😛

Nagyon sokat tanultam tőle a kutyákról, főleg a makacs kutyákról és azóta is hálásan gondolok vissza erre a tanulási folyamatra. Ha manapság valaki német vizslában gondolkodik és megkérdez, akkor nagyjából azt mondom: ha könnyen kezelhető, simulékony kutyát szeretnél, akkor csak abban az esetben válassz német vizslát, ha van napi 2-3 órád arra, hogy együtt legyetek, és ez idő alatt tanítod, fegyelmezed és feladatokat találsz ki neki. Sokszor gondolom azt, hogy a német vizslák “egy gazdis” kutyák, de valószínűleg ez tényleg azon múlik, hogy mennyire sikerül a család összes tagjának ugyanúgy kezelnie a kutyát, ugyanis a német vizsla a kis kapuk nagy mestere! 😀

Folti - én nagy